Ti is

szeretitek az aszalt szilvát és a pörkölt diót? Nézzétek csak, mi az illatfelhő oka:

 

A Hababann Design oldalon ott vannak a rendelési információk is.

 

Van az úgy, amikor az ember élete egyetlen másodperc alatt dől össze. Mert van. Nagyjából ez futott át a fejemen, amikor hét elején szembesültem vele, hogy az épp tető nélküli házunk - a fóliás lezárás ellenére - jócskán beázott. Hogy finoman fogalmazzak. Azért van, ami nem ment tönkre.
Persze, okos ember nem ősszel áll neki szétszedni a házát, de most ezt dobta a gép. Talán nem csoda, hogy két napig nyusziszemekkel néztem a körülöttem levő világot.

 

Reggeli...

Október negyedikén jeget kapargatni az autó szélvédőjéről - dislike....  hogy Facebookosan fogalmazzak. Egyben kétségbeesetten megállapítani, hogy a téli kabátok jó mélyre vannak elásva a tárolódobozokba, nem túl szívderítő, mint ahogy az sem, ha rájövök a családban már mindenki kapott tőlem sapkát csak én nem....
Azon azért - kínomban - jót vigyorogtam, ahogy a Mininő próbálta a fejére tuszkolni reggel a nagyanyja által filcesre mosott Aviatrixát.... :) Merthogy a drága nagyi nem vette figyelembe, hogy tiszta gyapjúból kötött sapit a gondos anya gyermekének. (Mintha ő nem kötött volna nekem ezer holmit gyapjúból. :D )
Hát így, reggel.... még egyedül második kávét kortyolva és kicsit dideregve a gép előtt.

Jaaaa, a lényeg majdnem lemaradt. Bizonyítandó az iménti állításomat, a Kisember újabb sapkája. Szeretem ezt a fazont, na. :D

Pattern: Aviatrix, yarn: ByBuci merino, needle: 4mm; button: Hababann Design

Én nem

tudom, én vártam túl sokat vagy valóban jogos kicsit a csalódottságom. Merthogy azt hittem, ha Pestről kiköltözünk, akkor minden "csupajó" lesz. De nem.
Merthogy azt sejtettem, hogy a környéken nehéz lesz ismerősöket szerezni, hiszen a városvezetés "alvó negyeddé" tette ezt a környéket. Értsd, mivel semmi nincs itt, mindenért mindenki bemegy a városba. Olyannyira semmi nincs itt, hogy még járda sincs :DDD
A régi városrészeken a bolt felé tartva múltkor megállapítottam, hogy a polgi életében nem járhatott a környéken vagy ha igen, autóval. Azt néztem, hogy kirázzák-e a gödrök, járdamaradványok a gyereket a kocsiból avagy elaltatják.
Arról már nem is beszélek, hogy esetleg játszótér, park, pad legyen a közelben.
Bevallom az embernek még a sétálós kedve is elmegy,mert ha elfárad nincs hová leülni, ha a gyerek megéhezik az egy katasztrófahelyzet. A hordozásról már nem is beszélve. :D Mert bizony, azt is terveztem, sőt egy jó kis kendőt is vettem.
Szóval meg kell azt szokni, hogy itt nem az van, mint Pesten...  hogy külön program a boltba elmenni, lévén jó fél órás sétányira van tőlünk. Ez az a táv, ami gyalog sok, a babakocsit nem szeretem megpakolni, az autót meg luxus ilyen távért elővenni. Szóval: ördögi kör....
Lehet indulok a következő választáson, értelmes programmal :D
 

Alkotás kevés, hisz az energiáim nagy részét leköti a kis tejes Malackám :DD (Csak csöndben említem, hogy annyira büszke voltam rá a minap, mert egy nekünk is nehéz napot olyan könnyedséggel, természetességgel, nyugalommal viselt, hogy csuda.) Az pedig, hogy ezért hány kedves szót, dicsértet zsebeltünk be együtt, egészen bearanyozta a napomat és a szívemet. Hiába, olykor az az érzésem: katalógusból rendeltük és megadtuk a legfontosabb szempontokat, hogy milyen legyen. természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden napunk ilyen. Hiszen nekünk sem egyforma minden napunk, de mindig meghat, hogy azokat a pontokat, napokat mennyire jól érzi, amikor fontos dolgunk van, és nem jut rá annyi idő, energia.

Legutóbb egy takaró készült neki, amin kicsit vekengtem, hogy maradjon-e, mert nem vagyok száz százalékosan elégedett vele.

Azt hiszem

csak mutatni akartam, de végül elmaradt. Bizony a szép Lilien Wien teáscsészémet és a szintén Devecserben szerzett ezüst kanalam. Ja a háttérben lévő dolgok sem mellékesek... de arról majd később. máshol.

 

Nem volt elég nekem a meleg okozta sokk, összevetettem a gyerekek fejlődési adatait. Bori két hónap alatt nőtt 3 cm-t, igaz ő 59 cm-el kezdte. Levi 10 cm-t nőtt két hónap alatt. Bori fél éves korára kétszerezte meg a születési súlyát, Levi már hat kiló, alig másfél kiló választja el ettől.. :O :))
Íme a kis Walter Mathau utánzat: 

 Közben a nem létező szabadidőmet próbálom beosztani és készülök szép lassan arra, hogy kialakuljon a napirendünk és ezzel talán tervezhetővé válik az életünk, hiszen lassan indul az iskola, ami újra fogja rajzolni ezt a szép, szabadságban telő nyarat...