Kendőt

kötni remek móka, különösen, ha az ember lánya tesztel egy mintát. Rájöttem, én azért szeretem ezt, mert időre készen kell lenni vele. Ha csak a magam kedvére kötögetném, ezer dolog tülekedne elé, tudom jól....

Belekóstoltam a csipkefonalba. Izgalmas volt.
Ez lett az egyelőre félkész végeredmény:

Pattern: Berry joghurt shawl, yarn: Garnstudio Drops Lace, needle:3 mm

Az utolsó kép a legszínhelyesebb. Most azon izgulok, hogy mekkora is lesz a végeredmény. A vidéki túrán nincs még blokkolási lehetőségem. (Újabb érv amellett, hogy sürgősen szükségem van a megígért játszószobára...)

A következő falat Buci csipkefonala lesz.... kb. két éve várja, hogy belebökjem a tűmet, 1300 méter a tíz deka. :) Jaaaa és a maradék három dekával is kezdek valamit.
 

Most

hétvégén újabb kincsek kerültek elő nagynéném jóvoltából.
Imádni való játszótér a padlás, a pajta, a pince - áááá, ott semmi izgalmas nincs - és a szekrények rejtett fiókjai, polcai. Mindig előkerül valami izgalmas kincs. olykor meg nem, aztán nem az, amit keresünk. Már nagyon rég nekiálltam módszeresen feltúrni a lakást a fonalgombolyítót keresve, amit apukám készített legalább húsz éve anyukámnak. Nem találtam meg, le is lombozott, mert esküdni mertem volna, hogy valahol a gardrób felső polcain lapul, papírba gondosan becsomagolva, de csak nem akart sehonnan előkerülni. Aztán hagytam, gondoltam, ha eljön az ideje, előkerül.

Aztán most hétvégén előkerült nagynéném padlásáról.... de nem csak ez, hanem egy ennél sokkal régebbi, igazi, kézműves régiség.... Fogalmam sincs, honnan és mikor kerülhetett oda, de azt biztos, hogy szanaszét rágta már a láb egy részét a szú, aztán megunta, és frissebb fába vágta a fogait. (Én  ennek csak örülök...., legalább nem rontja el végképp.)  Fotót egyelőre nem tudok mutatni, de nagyon szépséges. Felújítom, az a terv, lesz majd előtte-utána kép, hogy érzékeljétek, mit is találtam....

Egyébként szép csöndben jegyzem meg, hátha érdekel valakit - engem a Ti véleményetek nagyon, erről az öltetemről..... - hogy az állapotváltozásommal összhangban lassan lakásfelújítós, berendezős témával is bővíteni szeretném a blogot. Mert szeretném a közös életünket egy igazi DIY otthonban élni, és ennek eredményét megosztanám Veletek. Ötlet hegyek már vannak, ott vannak a bútorok is már, de az idő.... na igen, ez a fránya dimenzió örök ellenségem.

Elkalandoztam, miért nem szóltatok?! :D

Szóval padlás, meg fonalgombolyító után a drága tanti felsikkantott, hogy van ám neki valami gyönyörű horgolt kincse. Majd előkapott három horgolt kesztyűt. Azt hittem, csak mutogatás, de kiderült, nem ezek az én kincseim már ezután. A faluban dolgozó bába asszony horgolta őket, legalább harminc éve....

 És a recefüggönyöket még nem is említettem, amit szintén nagynénémtől kaptam.... Majd inkább mutatom...

Baba doboz

avagy szemérmetlen tobzódás a képekben. Nézzétek el nekem, de ehhez a munkához nagyon kötődtem. Ennél fogva sokáig tartott, mire elkészült, és még tovább tartott, mire úgy ítéltem meg, most lett kész....

Nagyon kedves tanító nénink nemrég született kislányának készült. Szerettem volna nagyon kis finom darabot alkotni, ami ugyanakkor mindig emlékeztet majd ránk is... - ez az önzőség része a dolognak.
Ahogy haladt a munka, kénytelen voltam megállapítani, hogy szégyen szemre a Mininőnek nincs ilyen doboza. Sürgősen pótolnom kell..... ;)

De nézzétek, mi készült a tanító nénink babájának:

designer - Atalie
threads - Hand dyed Nina's Threads Beetroot, Arwen; Crescent Colours: Weeping Willow

Pattern - Gaelle
Fabric - linen 36 count, hand dyed by Nina,

Remélem, nagyon sok alkalmam lesz még baba dobozt készíteni.

Korábban

nagyon jól fogadtátok a pasizós bejegyzéseimet.
Közösen kuncogtunk, morogtunk ezeken, de nagyon régen elmaradtak. Nem véletlenül, már csak azért sem, mert nem hiszek a véletlenekben...


In medias res: visszaszámolok, nagyon.
Pont ma jöttem rá, hogy nagyon össze kell kapnom magam, sok szempontból is. Felnőttesen végig kell gondolnom a következő hónapok menetrendjét. A lényegen azonban ez mitsem változat, régóta terveztem, hogy felforgatom az életem, hát most ez a korábbi terv gőzerővel kilép az álmodozások időszakából.

Egy csapásra kapok meg ezer dolgot, amire nagyon régen, nagyon vágyom, de ez azzal is jár, hogy el is vész számtalan dolog, kapcsolat, miegymás. Azok, amiknek már nincs helye az életemben.

A minap olvastam egyik kedves ismerősömnél:
"A szeretet belülről jön. A szabadság belülről jön. Az elfogadás belülről jön. Az elengedés belülről jön.
Minden, ami negatív érzés, külső körülmények eredménye. Az a Világ, amit Te élsz meg, ahogyan Te éled meg, tükröződik környezetedben.

Ha van benned elég szeretet, szabadság, elfogadás, elengedés... nem lesz helye a szívemben másnak."

Ez a néhány mondat tökéletesen mutatja az utat, amit bejártam. Szerettem, szabadságot adtam és kaptam, elfogadtam, elengedtem....


A jövőben is csak ennyit szeretnék.

Persze, tervek, célok, szándékok vannak, de ezek már közös tervek, célok, szándékok.....

U.i: azok kedvéért, akik nem olvasták a korábbi ilyen tárgyú bejegyzéseket, és nem ismernek közelebbről: a változás legfőbb oka és kiváltója a képen szereplő férfiember. :)

Fairy blanket

merthogy régen bizony a Mininő még Kicsi Tündér volt... ám változnak az idők. Na azért alapjaiban nem, hiszen a tündérség megvan, de jóval erősebb lett a nőcis vonal :O

Régóta dédelgettem ezt az ötletet, és esküdni mertem volna rá, hogy a ravelryn találtam meg a tökéletes mintát, ötletet a végső befejezéshez, de ahogy átnéztem újra a kész munkákat nem találtam, azt amit kerestem. Szóval nem tudom, pontosan honnan is jött az ihlet, de a lényeg, belevágtam egy jókora, hatalmas, színes, puha, fincsi Tündérlány takaróba. Mert az nem lehet, hogy mi takarótlanok legyünk....

Az ötlet után sokáig agyaltam a megfelelő fonalon, mígnem a Drops Delight lett az, ami elrabolta az én szívemet... Fantasztikusan szép! 

Nem csak szép, de varázslatos is, mert sosem születik két egyforma blokk, holott a vezető minta ugyanaz lesz a két színből.... Már elkészült tizenhat darab, de tényleg nincs benne két egyforma. Terveim szerint hatalmas lesz, kb. 140*160 cm. :)

Jó sokáig fogok molyolni ezzel a takaróval, mert a terveim szerint 143 blokkra lesz szükségem. És a végeredményt is igyekszem megbolondítani, tündéresíteni. Van erre már ötletem.... :)

Úgy képzelem, hogy ez alá hűvös nyári estéken éppúgy be tudjuk kuckózni majd magunkat, mint télen. Forró tea kísértetében olvasunk, olvas majd a takaróba burkolózva a kisasszony. :)

 

Milyen az élet...

 közhely, ordas közhely tudom. De akkora felkiáltójelek sorakoztak előttem a hét végén, hogy nem tudok ennél frappánsabb jelzőt rá.

Miközben ott álltam nagybátyám sírja mellett, szembesültem vele, miért is aggódott olykor annyira értem, hogy mennyire máshogy élték az életüket nagynénémmel. Miért nem értette a kapcsolati vergődéseimet, hiszen nem is érthette. Nem, nem azért, mert ötven évvel idősebb volt nálam, hanem azért, mert ő hihetetlenül jó kézzel választott párt magának, és kitartott mellette minden viharon keresztül hatvan éven át. Igen, hatvan évig, nem írtam el!

Ott álltam és azzal kellett szembesülnöm annyira önző módon gondolkodom, élem az életemet, hogy nem engedtem neki, hogy megnyugodhasson, már az én dolgom is el van rendezve - ahogy ő mondaná. Annyira önző módon élem az életem, hogy nem tudok sokszor még a saját gyerekemre sem olyan felhőtlen odaadással figyelni, ahogy ő figyelt rám mindig.

Az már sokadlagos kérdés, hogy tőlem majd hány ember akar elbúcsúzni - annyi, mint tőle biztosan nem. Nem vagyok sok-sok közösség, egy hatalmas család motorja - pedig olykor érzem, hogy kéne.

Fel kellett kötni kicsit a gatyámat, részint az ezekkel a dolgokkal szembesülve, részint mert igen, újabb - fájdalmas - lépéseket kell tennem, és valódi felnőtt életet élvén, felelősséget kell vállalnom a családtagjaimért, akikért eddig nem kellett.

Milyen az élet, a Gondviselés... egyik kezével elvesz, és ott hagy nyomban egy másik, több, nagyobb ajándékot. Igen, a jó választás biztos tudatát, azt, hogy mindketten megkaptuk nagybátyám legfontosabb és legnagyobb üzenetét. Hogy szinte megriadtunk, ha nem így csináljuk, nem ezekkel a szándékokkal éljük az életünket, nem érdemes belevágni. Aztán a riadalom elmúlt varázsütésre, csak a bizonyosság maradt.

 

Tavaszi

Malukát kötöttem a Mininőnek, mert megirigyelte az előzőt.
Igaz a fonalat, nem ezért vettem, de ugye ember tervez....

yarn: Schachenmayr Cotton bamboo batik, needle: 4 mm KnitPro