Jaj, nem is tudom... annyi minden és mégis semmi. Annyi terv, vágy, annyi maradni és futni vágyás. Annyi alvásigény, annyi ölelés.

Mostanában a konyha kövén csattogó kicsi praclik hangja, a nadrágomba kapaszkodó apróság pillanatra nem nyugvó kíváncsisága foglal le. Őrület, hogy két hét lefogása alatt már négykézláb rohan és a felállással, lépegetéssel próbálkozik.

 

Akinek

mostanában született gyereke az tudja, hogy az egészségügyi kiskönyv milyen pocsék borítással rendelkezik... Ha jól saccolom, egy 180 gr-os papírlappal kötötték be, azt a könyvet, amiben pl. 16 éves koráig nyilvántartják az oltásokat is....

Meguntam, hogy alig 9 hónap alatt kezdett egy salátára hasonlítani. Ezért kicsit feljavítottam.

thread: Vikki Clayton silk, linen: Newcastle 40 count

Fogtam a füzetet, lemértem és egy vékonyabb kartont méretre vágtam, ráragasztottam a füzetre, majd kimértem rajta a nekem szükséges pontokat. A hímzést is leméregettem, összevarrtam a vászonnal és a varrásvonalakat pedig a farkasfoggal tüntettem el. A hímzés a "kisherceghez" illően selyemmel készült és dupla szállal, most vágytam a "duci" végeredményre. A monogram pedig segít a rendelőben, hogy ne keveredjen össze a többivel. (Bár azt hiszem nem sok hasonló kerül a védőnők, orvosok kezébe.)
 

Tulipánok

Egyik szemem sír, a másik meg nevet...
Elkészültem ugyanis Timi Tulipán mintájával. Imádtam hímezni, erősen addiktív volt... és most hiányzik, hogy esténként nem ez a munka köti le az időmet. Közben pedig már látom a szemem előtt, készen, keretezve.

Pattern: Spring breeze, threads: Nina's thread: Beetroot, Crimson Fire, Loganberry, Oak, Pecan, Rooster Combs

 

Hímzést csak módjával tudok mutatni, pontosabban a fotóval nem vagyok elégedett. Fotózás előtt nem vasaltam ki, úgyhogy nem túl értékelhető, de a haladást mutatja.

Tulip SAL

 

Közben a kötött holmikról meg majd elfelejtkeztem.Szokás szerint nem túl jók a képek, de ennyi telt tőlem. Sapkagyáros lettem, na. És még tartozom kettővel.

Etta

Nara

Nara nyakmelegítő

Nara2

 

A minap hallottam egy érdekes mondatot. Az ember életében három nagy stressz-helyzet van: a házasságkötés, a házvásárlás és a gyerekszületés. Úgy tűnik, szeretjük az izgalmakat. Nagyon.
 

Év eleji izgalmak

A múltkor emlegettem az idei első hímzésemet. Már egyszer kihímeztem - nem is tudom hirtelen, mi lett belőle. :))) De egy biztos, szeretem ezt a La-D-Da mintát, tehát amikor valami egyszerűt kerestem, erre esett a választás.

pattern: La D-Da Rose, linen: hand dyed 32 count, thread: Kreinik silk mori 0434, Hand Dyed Fibers Venus' Mirror 1309, Pressed Petals, Marsh Grass 3345, Fagales Chocolate

Emellett pedig most Timi csodás mintája tart izgalomban. Holnap kezdődik a Tulipános SAL. Jaj, gyönyörűséges mintát alkotott Timi, nézzétek meg, csatlakozzatok.
Az aktuális problémám, hogy milyen vászonra, milyen fonalakkal. Hajlok arra, hogy csupa olyasmit használjak Nina fonalai közül, amit már nem fest, vagy esetleg "rontottnak" ítélt én pedig befogadtam. Így aztán végképp megismételhetetlen lesz a kész hímzés. :))

 

Eleget

téve az újév sürgető késztetésének, átkötöttem, -hímeztem magam az új évbe. Egyelőre csak a kötést tudom prezentálni, de higgyétek el, van hímzés is. Meg más is, majd szépen sorban megjelennek a megfelelő fórumokon. :)

Nos, a kötemény egy csodás sapka - imádom. Igaz, sajnos nem az enyém, bár nagyon rég tervben van. Most egy ragyogó fiatal hölgynek készült, a mininő csak a fotó kedvéért vette fel.

Ha valakit érdekelnek a részletek: itt megtalálja.

A kötelező körök idén elmaradtak, de most nem hiányoznak.
 

Manócska

Élünk ám, csak arra nincs időm, hogy itt is megjelenjek. El sem merem mondani, mióta nem tudtam blogokat olvasni, pedig hiányoznak ám nagyon.
Alkotni azért van idő olykor, ha folyamatosan látni szeretnétek a munkákat, akkor a Facebookon a Hababann Design oldalon találjátok az újdonságokat. Az kicsit naprakészebb, mint a blog - sajnos.

Készülnek közben a családnak a karácsonyi ajándékok és a szükséges ruhadarabok, kiegészítők leginkább a fiatalembernek. Most épp a Csibészkés korszakot éli - azt hiszem, ez marad még egy darabig. A fotó nagyon jól illusztrálja ezt.

Elf hat

 

Ti is

szeretitek az aszalt szilvát és a pörkölt diót? Nézzétek csak, mi az illatfelhő oka:

 

A Hababann Design oldalon ott vannak a rendelési információk is.

 

Van az úgy, amikor az ember élete egyetlen másodperc alatt dől össze. Mert van. Nagyjából ez futott át a fejemen, amikor hét elején szembesültem vele, hogy az épp tető nélküli házunk - a fóliás lezárás ellenére - jócskán beázott. Hogy finoman fogalmazzak. Azért van, ami nem ment tönkre.
Persze, okos ember nem ősszel áll neki szétszedni a házát, de most ezt dobta a gép. Talán nem csoda, hogy két napig nyusziszemekkel néztem a körülöttem levő világot.

 

Reggeli...

Október negyedikén jeget kapargatni az autó szélvédőjéről - dislike....  hogy Facebookosan fogalmazzak. Egyben kétségbeesetten megállapítani, hogy a téli kabátok jó mélyre vannak elásva a tárolódobozokba, nem túl szívderítő, mint ahogy az sem, ha rájövök a családban már mindenki kapott tőlem sapkát csak én nem....
Azon azért - kínomban - jót vigyorogtam, ahogy a Mininő próbálta a fejére tuszkolni reggel a nagyanyja által filcesre mosott Aviatrixát.... :) Merthogy a drága nagyi nem vette figyelembe, hogy tiszta gyapjúból kötött sapit a gondos anya gyermekének. (Mintha ő nem kötött volna nekem ezer holmit gyapjúból. :D )
Hát így, reggel.... még egyedül második kávét kortyolva és kicsit dideregve a gép előtt.

Jaaaa, a lényeg majdnem lemaradt. Bizonyítandó az iménti állításomat, a Kisember újabb sapkája. Szeretem ezt a fazont, na. :D

Pattern: Aviatrix, yarn: ByBuci merino, needle: 4mm; button: Hababann Design

Én nem

tudom, én vártam túl sokat vagy valóban jogos kicsit a csalódottságom. Merthogy azt hittem, ha Pestről kiköltözünk, akkor minden "csupajó" lesz. De nem.
Merthogy azt sejtettem, hogy a környéken nehéz lesz ismerősöket szerezni, hiszen a városvezetés "alvó negyeddé" tette ezt a környéket. Értsd, mivel semmi nincs itt, mindenért mindenki bemegy a városba. Olyannyira semmi nincs itt, hogy még járda sincs :DDD
A régi városrészeken a bolt felé tartva múltkor megállapítottam, hogy a polgi életében nem járhatott a környéken vagy ha igen, autóval. Azt néztem, hogy kirázzák-e a gödrök, járdamaradványok a gyereket a kocsiból avagy elaltatják.
Arról már nem is beszélek, hogy esetleg játszótér, park, pad legyen a közelben.
Bevallom az embernek még a sétálós kedve is elmegy,mert ha elfárad nincs hová leülni, ha a gyerek megéhezik az egy katasztrófahelyzet. A hordozásról már nem is beszélve. :D Mert bizony, azt is terveztem, sőt egy jó kis kendőt is vettem.
Szóval meg kell azt szokni, hogy itt nem az van, mint Pesten...  hogy külön program a boltba elmenni, lévén jó fél órás sétányira van tőlünk. Ez az a táv, ami gyalog sok, a babakocsit nem szeretem megpakolni, az autót meg luxus ilyen távért elővenni. Szóval: ördögi kör....
Lehet indulok a következő választáson, értelmes programmal :D
 

Alkotás kevés, hisz az energiáim nagy részét leköti a kis tejes Malackám :DD (Csak csöndben említem, hogy annyira büszke voltam rá a minap, mert egy nekünk is nehéz napot olyan könnyedséggel, természetességgel, nyugalommal viselt, hogy csuda.) Az pedig, hogy ezért hány kedves szót, dicsértet zsebeltünk be együtt, egészen bearanyozta a napomat és a szívemet. Hiába, olykor az az érzésem: katalógusból rendeltük és megadtuk a legfontosabb szempontokat, hogy milyen legyen. természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden napunk ilyen. Hiszen nekünk sem egyforma minden napunk, de mindig meghat, hogy azokat a pontokat, napokat mennyire jól érzi, amikor fontos dolgunk van, és nem jut rá annyi idő, energia.

Legutóbb egy takaró készült neki, amin kicsit vekengtem, hogy maradjon-e, mert nem vagyok száz százalékosan elégedett vele.

Azt hiszem

csak mutatni akartam, de végül elmaradt. Bizony a szép Lilien Wien teáscsészémet és a szintén Devecserben szerzett ezüst kanalam. Ja a háttérben lévő dolgok sem mellékesek... de arról majd később. máshol.

 

Nem volt elég nekem a meleg okozta sokk, összevetettem a gyerekek fejlődési adatait. Bori két hónap alatt nőtt 3 cm-t, igaz ő 59 cm-el kezdte. Levi 10 cm-t nőtt két hónap alatt. Bori fél éves korára kétszerezte meg a születési súlyát, Levi már hat kiló, alig másfél kiló választja el ettől.. :O :))
Íme a kis Walter Mathau utánzat: 

 Közben a nem létező szabadidőmet próbálom beosztani és készülök szép lassan arra, hogy kialakuljon a napirendünk és ezzel talán tervezhetővé válik az életünk, hiszen lassan indul az iskola, ami újra fogja rajzolni ezt a szép, szabadságban telő nyarat... 
 

Kicsit szégyenlem magam a hallgatásért.... de meglehetősen kaotikusak egyelőre a napjaink. Ha eldöntöm, hogy másnap mit szertenék megcsinálni, egészen biztosan nyűgös napja lesz a fiatalembernek, és esélyem sem lesz hozzájutni semmihez. Akikkel beszéltem telefonon az elmúlt napokban tanúsíthatják, nem sok idő kellett ahhoz, hogy meghallják a mellettem keservesen óbégató ded hangját. :)) De ilyen ez a popszakma... lassan bízom benne javul a helyzet és lesz időm szegény elárvult bloggal is foglalkozni kicsit.
Mert - persze mostanra már -visszatért rendesen az alkotókedvem. De az időm egyelőre szűkös.

Azért mutatok egy pillanatképet, hogy bizonyítsam élünk, a kisember rendesen fejlődik. Mit rendesen??? Roham tempóban... lassan eléri az 5,5 kilót, és nőtt 4 centit az elmúlt hat hétben.
 

Emléeztetőül legfőképpen magamnak: ezek a hetek nem az ugribugriról szólnak!
Persze, persze remélem, hogy az "a hat hét" nem lesz annyi, hogy jobban bírom a strapát, gyorsabban regenerálódik a szervezetem, mint a Mininő után, de pihennem kell.

A védőnő pedig egy tünemény.

Ja, aki esetleg nincs képben: június 12-én hajnalban megszületett Levente Csaba. Aki az eddig tapasztalataink szerint imád a teraszon aludni.