Hasznosan töltendő a vasárnap délutánt, kihelyeztük a székhelyünket a kedvenc játszóterünkre a Kicsitündérrel. Ő barátozott, játszott, mnt midnen rendes gyerek én pedig előkaptam a táskámba készített hímzésemet. Majd egyszer arra lettem figyelmes, hogy valaki merően nézi mit is művelek... Egy apuka jött a két gyerekével a padom felé, amint elhaladtak előttem az apuka nem tudta levenni a szemét - neeeeeeeem, nem rólam ;) - a kezemben lévő munkáról. Odalépett és megkérdezte: ez ugye horgolás? Nagyon értetlen tekintettel nézhettem, mert előkapta a nyúlcipőjét. Belőlem pedig kitört a nevetés... tudom, gonosz vagyok ;)
Jó, hogy nem divat manapság a kézimunka (főleg köztereken), de azért még ennyit tudhatnának az emberek! :D
VálaszTörlésMég az elmegy, hogy a kötést és a horgolást összekeverik, de azért a hímzés nagyon nem ugyanaz! :D
Engem is megbámulnak, ha kint varrok, bár ez elég ritka. Főleg ebben a hidegben! :D
Ez azért jópofa, hogy megfutamodott az illető:))
VálaszTörlésDe nem vagy gonosz, én is nevettem volna:))
Én ezt a fatális mellényúlást egyszerűen annak tudom be, hogy a "való" életben kevesebb kézimunkázót látnak. Mi dömpingben kapjuk az impulzust egymástól.
VálaszTörlésRégebben egy hetven fölötti néni telepedett mellém, amikor látta, hogy mit csinálok megkérdezte, hogy ez mire jó, mi értelme van. Na erre a kérdésre nem tudtam válaszolni :O
És a 70 fölötti és férfi ember volt?
VálaszTörlésSajnos nem! Egy idős néni volt. :S
VálaszTörlésMost olvastam a talis kommentedet, gyere, csapj :)))))
VálaszTörlésDe ugye tudod, hogy csak 16-tól lesz tali???
Kitűzőm nem lesz, de az anyagokkal csak megismersz :D
Igen, tudom, köszönöm! Már tájékozódtam ;):D Biztos vagyok benne, hogy Rád ismerek!
VálaszTörlésAmíg az én szöszi tündérkém még baba volt, és csak azért jártunk le a játszóra, hogy amíg a babakocsiban aludt, én ott leültem a padra, és hímeztem, engem is sokan megbámultak, de közelebb jönni nem mertek.
VálaszTörlésMeg amikor jó pár évvel ezelőtt (volt az 6 is)a legnagyobbamat kellett hordani gyógyúszásra, és hazajönni-visszamenni nem lett volna értelme, vittem magammal a hímzést, és az öltözőben ülve hímeztem, bizony nem egy kisgyerek kérdezte meg, mit csinálok.
Polly, én is ugyanezt csinálom ;) Viszem magammal az úszásra és a táncra is az éppen aktuális munkát ;) Így nagyon ideális, mert hetente négy órát biztosan "magamra", a hímzésemre tudok fordítani... Persze, ha őszinte vagyok nekem már a 168 óra sem lenne elég :D :))))))))))))))
VálaszTörlés:) Sajnos nekem még futkosni kell Eszti után, ezért a kézimunkát csak sétáltatom. :) Na de majd tavaszra... kicsapom a játszótérre, én meg hímezgetek a padon. :)
VálaszTörlés