Van az úgy, amikor az ember élete egyetlen másodperc alatt dől össze. Mert van.
Nagyjából ez futott át a fejemen, amikor hét elején szembesültem vele, hogy az épp tető nélküli házunk - a fóliás lezárás ellenére - jócskán beázott. Hogy finoman fogalmazzak. Azért van, ami nem ment tönkre.
Persze, okos ember nem ősszel áll neki szétszedni a házát, de most ezt dobta a gép. Talán nem csoda, hogy két napig nyusziszemekkel néztem a körülöttem levő világot.