2012. február 25., szombat

Late hours shawl

Vakmerő voltam, belevágtam életem első csipkekendőjébe. Mert mindneki köt, csodákat, csoda fonalakból...
Naná, hogy nekem is kell csodakendő. Igaz, mindig azt gondoltam, a háromszög alakú kendő nemaz én világom, de már látom, hogy mégiscsak jó ez.

Már használatba is vettem, szerencsére az utolsó hideg napokon még ki tudtam próbálni, a Barka Pehely, mennyire meleg. Hihetetlenül puha, finom, imádom. Bár olykor nehezen viselem, hogy ha egészen a nyakamba tekerem, az orromat birizgálják az angóra szálak.




Pattern:
Late Hours Shawl by Kristina Vilimait; yarn: Barka Pehely Athos, Napoleon, needle: 5,5 mm
A Mininő utálta a kendőt, amíg kötöttem, mert szorított a határidő, ezért minden szabadidőmben ezzel foglalkoztam. Amint elkészült, segített blokkolni, majd képes volt lenyúlni és közölte, hogy tulajdonképpen neki sok hasonló kendőre van szüksége....

 

2012. február 15., szerda

Ezt nem tudom kihagyni.... tél volt ma a javából. Vízszintesen hullott a hó, már ha ezt ennek lehet nevezni. Kb. negyven percig szakadt, mire befejezte, legalább 6-8 cm friss hó lapult a földön. Pedig az időmukik szerint ez

Pesten nem fordulhatott volna elő... Csak ennyit tudok mutatni ;)


 

2012. február 10., péntek

Felhők fölött

járónak érzem magam! Ezer oka van, hogy miért is. Van, amiről már beszéltem korábban és van, ami egyszer csak megtalált, elborított, megijesztett, felemelt, kétségbe ejtett, feldühített, megnyugtatott, és a végén mégis azt érzem, hogy elkaptam - és velem együtt sokan mások is - Isten bokáját. 
Most függünk, mint mindig, és nagyon jó tudni, hogy ennyi csoda ember van körülöttem. 

Sokan tudtok arról a felhívásról, mely a SOTE koraszülött osztályáról indult a nethódító körútjára. Én is olvastam, mi több egyszer csak szervezői szerepben találtam magam. És ezekben hetekben, hónapokban, amikor mindenki fél, bizonytalan, morog, bizalmatlan, két perc alatt jelentkeztek rengetegen, hogy segíteni akarnak. Szeretnék, ha az ő kezük munkája, a formába öntött szeretetük megjelenhetne a korababák körül. Nem is tudom összeszámolni, hogy hány sapka, takaró, kisruha gyűlt össze. Talán nem is a számok a lényegesek, sokkal inkább az, hogy mindenki segíteni szeretne. 

Egészen elképesztő volt, hogy teljesen idegen emberek találtak meg, olyanok, akikkel még a virtuális térben sem találkoztam. Kórházak jelzései  érkeztek meg hozzám, újabb és újabb felajánlások, még a Cser Kiadó egyik munkatársai is, hogy megtudják, hová, kinek lehet még küldeni a lelkes segítők felajánlásaiból. 


Kaptam nagyszerű ötleteket is, hogy hogyan lehetne továbbfejleszteni a terveket. És ebben ez a hatalmas! Mindenki hozzátett egy kicsit és ebből valami egészen elképesztő méretű megmozdulás jött össze. Olyan, mintha azt a levegőbe harsogott segélykiáltást közzétevő embert koncentrikus körökben vennék körbe a segíteni akaró, szeretetteljes emberek.

Hiszek ebben, hiszek azokban, akik segítenek, hiszek az önzetlenségben, a szeretetben, abban, hogy ez így normális, hogy ezekből a zavaros időkből ezek a fénysugarak kiváltotta összefogások fognak kivezetni minket! 



LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...