2010. január 31., vasárnap

Ribizli fotóz :))))

blog születésnapja van, és még stúdiót is nyit. Nézzetek be hozzá, nagyon jó kis képeket találtok a blogján :)))

2010. január 28., csütörtök

Le Doboz :)

Íme az elkészült "mű". Nem is tudok már mit írni a dobozkáról. Azt hiszem, már mindent elfecsegtem. Megmutatom, aztán reményeim szerint minél hamarabb át is adhatom a boldog szülőknek, hogy lassacskán telepakolhassák minden kinccsel, ami a kicsilány apróság koráhoo kötődő emlékekkel! Mert örök igazság, ha az ember nem őrzi meg őket, akkor bizony, könnyen lába kél egy-egy kincsecskének és sajnos a szülői emlékezet is kopik :O Erre én nagyon jó példa vagyok.

Amikor a mininő elkezdett beszélni, jó szülő próbáltam lenni, kezem ügyébe készítettem egy noteszt, hogy majd én jegyzetelni fogok... A lendület nagyjából egy napig tartott. Elég volt elmennünk a játszótérre és mire hazaértünk már nem tudtam nyomon követni, hány új szót mondott röpke két-három óra lefogása alatt. Döbbenetes volt, hogy egy hét alatt szinte százas nagyságú lett a szókincse :O Pedig csak 17 hónapos volt ;) Azért mégis emlékszem valamire...




2010. január 25., hétfő

Dobozolok

Pontosabban csak tervezem. Még képlékeny a doboz összeállításának mikéntje a fejemben, nem nem a technikai rész, sokkal inkább a színvilág ;) Nem akarok túlzásokba esni, de szeretném,ha egy kedves, bájod babás emlékeket őrző doboz kerülne ki a kezemből. Valami, hasonló, amit Barbi is alkotott.

Egyelőre csak a hímzés készült el. Az Anchor egyik FRC mintája volt az áldozat. Nem tudom, csak engem készítenek ki ezek a minták??? Az elkészült kép bájos, aranyos nincs vele gond, de ez az első FRC, amit el tudtam készíteni, a megkezdett másik kettőt valahová a fiók legmélyebb zugába számíűztem, asszem a kontúrozásnál :S Egyébként a mininőnek készülő Tatty Teddy is ott lapul, pedig ott már csak néhány öltés hiányzik a kontúrból. Ha már így megemlítettem, elő is veszem majd, mielőtt újat kezdenék neki.


 
 

2010. január 22., péntek

PIF

Hm, kicsit megfeledkeztem róla, hogy Dvikinél jelentkeztem a játékra. Még épp időben jutott eszembe....

Szóval PIF
Van három bátor jelentkező, akit megajándékozhatok, cserébe ezért, ő is megajándékoz három embert? :)


Az ajándékokat szeptember első hetén fogom postázni.
Hajrááááááá, tessék jelentkezni!

2010. január 21., csütörtök

RP Dentelle 2 - 2.0

Ezt a gyönyörűséges mintát már egyszer elkövettem, akkor az óvónénink kapta búcsú ajándékként. Most másnak készült.

Sok idő telt el a kettő között és bár nem biztos, hogy jó újra elkövetni egy-egy mintát, RP kivétel nálam ez alól. Az első próbálkozásnál nem is emlékszem milyen anyagra készült, de a mostani ízlésem szerint jó nagy lett a kész minta, legalább 10 cm :DDDD

Ezért most gondoltam egyet és Zweigart Cashel anyagot megfestegettem és erre követtem el, egy szálon hímezve.

Kicsit átalakult a minta, de összességében nekem az az érzésem, olyan lett, mint egy csipke, vagy fém veret.



 

 


Renato Parolin, Dentelle2, Cashel linen dyed by myself, DMC thread

2010. január 19., kedd

Feledékeny, feledékeny....

Az előző bejegyzésben voltak részletek, amiket mutogattam :) Most megmutathatom a teljes képeket is.
Pontosabban az Atalie petit coeur és a free mintából készült karácsonyfadísz és az ajtódísz borzasztóan megkésve csak most ért oda a Karácsonyi huziga játékban kisorsolt társamhoz. :O Utálok késni, de ez most így sikerült :(



Emellett készültek egyéb titkos projektek is, amit csak emlegettem...

Nos, a nagy titkolózás Nina születésnapi ajándéka körül zajlott. Övé a Barbi által selyemcukornak nevezett ollóőr is, igen az. Ám a feledékenységem kóros méreteket ölt, mert most jöttem rá, hogy a Poinsettia houseról nem készítettem menet közben, sőt még kész állapotban sem fotót. Fatális hiba...
Egyébként nagyon jót nevettem, amikor a közös rendelés "termését" elhozta nekem Nina és azt a színt szúrta ki rögtön, ami a képének legfőbb alkotóeleme volt. Menten faggatni kezdett, hogy mihez is kell ez. Kicsit hebegtem és villámgyorsan igyekeztem témát váltani.


 

2010. január 17., vasárnap

Elmaradások és a Kegyelem...

A blogmegvonásak is van hátulütője... Az új év első napjaiban ugyan rengeteg dolog készült, de vagy nem volt kedvem fotózni, vagy nem lehetett, vagy egyszerűen inkább a körülöttem lévő káoszból az alkotásba menekültem...

Egyébként megdöbbentem, ma az egyik kedves blogtárs bejegyzésén :S pontosabban azon, hogy nem csak az én életemben van totális káosz, hanem nagyon sok lány is küzd kemény és fájdalmas gondokkal. Szinte mindegyik hozzászólásban azonban ott volt az a tudatosság és éberség, mely megfogalmaztatta a lányokkal, hogy keresik a történések értelmét. Ha nagyon szarkasztikus vagyok, azt mondom minden lelkierőmet, tudásomat érzékenységemet bevetettem, hogy eligazodjak, de rá kellett jönnöm én kevés vagyok... Folytom Reményik szavai kattognak a fejemben...

"A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem"

Nem tudok másra hagyatkozni... és nem is akarok.

Vissza a lényeghez, a mutogatnivalókhoz. Még decemberben találtam ki, hogy Borinak is készítenék egy Tilda babát, azóta Matild megszületett, használatba is vétetett. Nem is rossz próbálkozás elsőre :))))



Ez egy ajándék része, a teljeset majd postázás után mutatom :DDD


Ez pedig egy szupertitkos ajándék, szigorúan az érdeklődés felkeltése a cél, nem mutatok többet, mert gyakori vendég a leendő tulajdonos :D Most kezdhettek izgulni, hogy ki is lesz az, és ez mi a szösz tulajdonképpen. Jó találgatást! 
 

2010. január 15., péntek

Béni bohóc hétvégéje

Hogy ne csak rettentő iskolai történeteket meséljek... :)

Van osztálybohóca a gyerekeknek, nem nem az a geyerek, akit mindenki piszkál és kinevet. Egy kis aranyos játék bohóc. Ő "tanítja" a gyerekeknek a számokat és betűket. Hétvégére mindig ahhoz a gyerekhez költözik, aki a legjobban dolgozott előző héten és a legjobb volt. Ezen a hétvégén nálunk üti el az időt. :)


Sokat várt rá Bori és időnként nagyon elkeseredett, amikor nem ő kapta meg. Most még azzal is megfűszerezték a tanító nénik a hétvége hangulatát, hogy megdícsérték a kisasszonyt, hogy nagyon sokat fejlődött, jól dolgozik. Ez a bizonyítvány osztás előtti héten határozottan kecsegtető, de nem akarok semmit elkiabálni.

Aranyos volt a tanító néni, a folyosón találkoztunk, ahogy tegnap délután mentem a nyúlért. Megemlítette, hogy Bori szeretne mondani, mutani nekem valamit. Hirtelen átfutott a fejemen minden lehetőség... meg is kérdeztem, valami disznóságot követett el? Hatalmasat nevetett rajtam, mondván nem kell mindig rosszra gondolni...

2010. január 14., csütörtök

A rettegés fóka

A gyerek hozza bőségesen az iskolából az inputot... szinte ki sem kell tennem a lábam a lakásból. Persze ez így nem igaz, hiszen hozom-viszem a suliba, de mégis...

Azt hittem elértük a mélypontot a Junioros sztorival. Mégsem gondoltam jól! Különben is, az még tavaly volt.

Tegnap este a mininőm elmesélte, hogy az osztályátrsai a rettegés fókát (sic!) játszották a suliban. Bevallom, előtört belőlem a jellemgyenge és beszámoló ide vagy oda, annyira elkezdtem röhögni, hogy percekbe telt, mire folytathatta :O (Tudom, gonosz szülő vagyok, nem tudtam türtőztetni magam.) A játék lefolyása, lényege tulajdonképpen mindegy is. A lényeg az, hogy vlamelyik kereskedelmi csatornán volt egy műsor, ahol a különböző "celebeket" borították ki ezzel-azzal. A címére sem emlékszem, nem nézek ilyeneket, max. a promókat láttam. Azért annyira - szakmámból adódóan - képben vagyok, hogy egyértelműen rájöttem, a gyerekek tribute játékot játszottak e műsor alapján a suliban. Ja, a legszebb az az volt, hogy pénzben!

Amikor ez elhangzott a korábbi röhögős kedvem egy pillanat alatt elszállt... :O Ha esetleg valaki nem tudná, első osztályos gyerekekről beszélünk :O Vagy csak én vagyok nagyon konzervatív?! Nem hiszem, aki ismer sejtheti, hogy a vaskalaposság nagyon távol áll tőlem. Ám nehéz megélni azt, hogy az ember tanító nénit választhat a gyereknek, de osztálytársakat, pláne szülőket! nem. :(((
Azt reméltem, hogy ha az embernek gyereke van, nem enged válogatás nélkül ráömleni mindenféle vizuális szemetet. Ebben azt hiszem jóval elvetemelültebb vagyok az átlagnál… A zajláda sajnos mindennapi eszköz nálunk is. Ám, a gyerek leginkább mesét néz vagy Spektrumot, Discoveryt velem. Az egyéb vizuális ingerekkel még szigorúbb vagyok. Ez nagyon élesen mutatkozik meg a könyv és játék szelekciómban… Jó és jól megírt sztori nélkül nem rúg labdába nálam egy könyv, de sokan véreztek már el az illusztráción… Lásd pl. a sokak által istenített Füzesi Zsuzsát.

Egyébként élek, lassan már virulok is. Este pedig - ha lesz időm ;) - mutogatok mini csodákat. A helyzet ugyanis az, hogy beleszerelmesedtem az elkészült munkáimba. Tényleg! Olyannyira, hogy jól elgyönörködtem bennük, megsimogattam őket mielőtt új gazdájukhoz indulnak. Hogy még jobban fokozzam a várakozást - már ha rajtam kívül van ilyen valakiben - két bekeretezett képet is fogok mutatni este. Furcsa, mert én választottam keretet, tudom, hoyg jó lesz, de valahogy egészben még nem látom lelki szemeim előtt őket. Szóval nézzük meg este együtt, mit tudnak Darvasék! Tartsatok velem!


Ha már tribute: az egyik képről kis előzetes :) Mea maxima culpa, mert a fotó pocsék :O

Egyelőre csak ennyit tudok mutogatni. Sajnos a képekre várni kell még. :S :(


 
 
 
 
 

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...